Megszakítjuk a szájbatalpaló sorozatot egy bejegyzés erejéig. Olyan információ következik, amiről a tömegmédia nem fog hírt adni, bár a hírügynökségek feedjébe bekerült. Az alábbi cikkből az is kiderül, miért. De pár napon belül egy külön bejegyzésben fogjuk kivesézni a cikkben olvasható információkat, és azt, hogy hogyan is működik a média szelektív hallása. Utána folytatjuk a szájbatalpalást!

A New York Telegraph cikkje következik egyenes fordításban.

A Hold rázuhanhat a Földre?

A tudomány jelenlegi állása szerint a Hold nem egyenletesen, de folyamatosan távolodik a Földtől. A tegnap hajnali Holdfogyatkozáskor a NASA által mért értékek ezt kérdőjelezik meg.

A megfigyelést végző tudósok, Dr. Adam W. Leigh a NASA-tól és Prof. Timothy Warner, a UCLA (Kaliforniai Egyetem) Fizika Tanszékén működő Űrkutató Központ (SRC) szakmai vezetője szerint a probléma lényege az, hogy nemcsak a Föld vonzza a Holdat, de a Hold is a Földet, amelyet az árapály-jelenségen keresztül bárki érzékelhet - de amikor a Hold egészen közel kerül a Földhöz (Szuperhold-jelenség) ez a vonzás olyan erőssé válik, hogy kibillenti a Holdat látszólag stabil pályájáról.

„A látszólagos stabilitás mögött valójában egy nagyon bonyolult, ingadozó rendszer van”, magyarázta Warner professzor. „A Hold minduntalan ’le akar esni’, azonban ahogy közeledik a Földhöz, a perdületmegmaradás törvénye értelmében nő a sebessége, vagyis nő a keringéséből eredő centrifugális erő, ami megint távolítani kezdi a Földtől. Ez a távolodás aztán lassítani kezdi, amitől veszít a centrifugális erőből, és közeledni kezd hozzánk, és így tovább „a végtelenségig”. Ez a rendszer azonban korántsem teljesen kiegyenlített, és nem tud a végtelenségig működni. A korábbi mérések mind arra mutattak, hogy a Föld egymillió éven belül el fogja veszíteni a Holdat, azonban teljes holdfogyatkozáskor, ráadásul szuperhold idején sokkal pontosabb mérésekre vagyunk képesek. Ezek alapján úgy néz ki, a Hold Földre ható gravitációja miatt a Hold végül rá fog zuhanni a Földre, mindkét égitest megsemmisüléséhez vezetve.”

Az Űrkutató Központtól Dr. John Drumm úgy nyilatkozott, a probléma lényege pont az, hogy a kiegyenlítetlenség olyan kicsi, hogy nagyon nehéz megállapítani, mikor fog ez az esemény bekövetkezni. „A jelenség több tízezer éve tart és exponenciálisan növekszik, valószínűleg ezért is vettük most észre, nem csak a műszerek pontosságának fejlődése miatt. A perigeum egyelőre stabilan 350 ezer km-en kívül marad, de egyelőre nem tudjuk, meddig. A két égitest ütközése lehet, hogy ötven éven belül bekövetkezik, de legkésőbb nyolcszázezer éven belül biztosan.”

A hír futótűzként terjedt a tudomány magasabb köreiben, számos szervezet és elismert tudós is foglalkozni kezdett a kérdéssel, pontosabb válaszokat azonban a közeljövőben aligha remélhetünk.

„Nincs értelme riasztást kiadni a lehetséges eseményről. Mit tegyenek az emberek, halmozzanak fel kétszersültet?” - tréfálkozott Dr. Ben Logan, a NOAA Space Weather Prediction Center szóvivője, „Hogyan készüljünk fel a bolygó bizonyos és teljes megsemmisülésére? Csak megijesztenénk az embereket, pedig könnyen lehet, hogy az eseményre csak több százezer év múlva kerül sor.”

Optimistán nyilatkozott Stephen Hawking is. „Valószínűleg rengeteg időnk van arra, hogy megoldást találjunk a problémára. A Föld-Hold rendszer befolyásolása ma lehetetlen feladatnak tűnik, de ha arra gondolunk, csak száz évvel ezelőtt mennyi minden volt lehetetlen, ami ma mindennapos, talán bizakodhatunk.” A világhírű cambridge-i professzor egy nano-feketelyuk létrehozásában látja a legkézenfekvőbb elméleti lehetőséget, amely a Holdat kissé távolabb húzná a Földtől, miközben többlet-perdületet adna neki. „Erre akár már 2-300 év múlva is lehetősége nyílik a tudománynak” – nyilatkozta.

 Forrás: Reuters / New York Telegraph

(A hírrel kapcsolatos háttérinfók a következő bejegyzésben... >>>)